Imádom a filmzenéket. Nem csak, hogy imádom őket, hanem felismertem, hogy én is ezt akarom hivatásszerűen csinálni. Ez az a művészeti forma amelyben teljesen kitudom fejezni magam. Színpadi embertől az emberek azt várnák, hogy előadóművészeti ambicíói legyenek, de nálam más a helyzet. Vannak ilyen ambicíóim is, de jobban szeretek megalkotni zenei dallamokat a semmiből a fantáziám segítségével.

Kedvenc zeneszerzőm Hans Zimmer, aki több mint száz hollywoodi szuperprodukciónak szerezte a zenéjét, sőt 1994-ben még Oscar díjat is kapott az Oroszlánkirály fimzenéjéért. Nem csak a zenei teljesítménye az ami lenyűgöz engem, hanem az élethez való hozzáállása. Egy frankfurti német gyerek története áll előttem, akinek mindig is az volt a célja, hogy hollywoodi filmekhez komponálhasson zenét. Hans Zimmernek nem voltak különösebb referenciái, nem voltak gazdag és befolyásos rokonai, akik felfuttatnák. Ő tudta ezt, és mégsem adta fel, annak ellenére, hogy nem volt egyszerű menet a bürokratikus Hollywoodba bekerülni, olyan zeneszerezők közé mint például a példaképe John Williams. A története magáért beszél. Ma már Hollywood legfoglalkoztatottabb zeneszerzője, évente átlagosan négy filmnek írja a zenéjét. Ezt az irgalmatlan nagy munkát természetesen bőségesen honorálják, filmenként 2-3 millió dollárt fizetnek neki, plussz az ezzel járó jogdíjakból is részesedik. Hans Zimmer még akkor is filmzenéket csinálna, ha nem fizetnének neki egy vasat sem, mert elmondása szerint a zeneszerzés a legfontosabb dolog ami élteti, ezért kel fel reggel és ezért fekszik este.

Több dokumentumfilmet is megnéztem róla. Érdekelt, hogy hogyan komponál, milyen körülmények között stb. A technika nagyon sokat lendít Hans sikerein, mert számítógépek, szintetizátorok, szekvenszerek segítségével pontosan olyan hangokat tud generálni, mintha élő zenekar játszaná. Ezzel kísérletezni tud, anélkül, hogy a hangszereléshez közel 100 fős zenekart kellene fizetnie. Hollywood szereti a gyors és precíz munkát, és jól meg is fizeti. A rendezővel való egyeztetés után, Hans leül az alábbi képen látható luxus stúdiójában és alkot valamit, majd a filmmel együtt illusztrálja a rendezőnek. Ha minden klappol, jöhet a kották kinyomtatása, a zenekar betanítása és a felvétel. Így születnek ma már a filmzenék.

Ebbe az alkotási folyamatba szerettem én bele, mindemellett tudva, hogy időnként igencsak stresszes munka komponálni valamit a semmiből méghozzá határidőre. De a kihívásokért érdemes élni. Nem csak a filmzenék írása vonzz, hanem szívesen írok dalokat is. Már vannak zenei projektjeim amelyeken dolgozom. Hamarosan elérhetőek lesznek…